Zsebifarm megszületése

Üdv újra a fedélzeten! 🙂 Több, mint egy éve nem írtam a blogon új bejegyzést, aminek egészen egyszerű oka volt: annyi dolgunk volt az elmúlt egy évben, hogy nem tudtam hosszú távon oda ülni a gép elé, vagy ha igen, akkor is az egyetemmel kapcsolatos feladataimmal foglalkoztam. Elmesélem hát mi minden történt velünk a legutóbbi helyzetjelentés óta! 🙂

Ha jól emlékszem, az utolsó írásomban még a tatai albérletünkből jelentkeztem, és arról meséltem, hogy az országos gazdasági válság miatt arra jutottunk, nem fogunk több pénzt kidobni az ablakon a növekvő árú albérletekre és rezsiköltségre. Elegünk lett.

Kiléptünk hát a komfortzónánkból és 2022 őszén felújításba kezdtünk Nagyigmándon, ahol volt egy felújítandó állapotban lévő, üresen álló családi tulajdonú ingatlanunk. Közel fél éven keresztül mindennap kijártunk bontani, átalakítani, csöveket húzni, építeni, burkolni, festeni. Teljesen átalakítottuk a konyhát és a fürdőt, betonoztunk, falakat építettünk, ajtókat vettünk ki, új helyiséget hoztunk létre, majd mikor komfortos szintre húztuk a házat, jött a lakberendezés, konyhabútort vettünk, pultot terveztünk, vágtunk, lamináltunk…stb. Az Obi, Praktiker, Ikea lett a második otthonunk, ahol már szinte névről ismertek minket. 😀

Sógorom és apósom is sokat segítettek, mindenki kivette a maga részét abban, amihez a legjobban értett. Egyetlen egyszer hívtunk külsős segítséget, amikor az addig főzéshez használt gázcsövet vágattuk le a konyhában és új konvektort szereltettünk fel. Még mindig van mit csinálni, van olyan helyiség, ahol pl. a mai napig nincs kifugázva, habár minden nap szóba kerül, hogy a napokban már kész lesz, de mindig annyi más teendő van, hogy folyton tolódik a projekt.

Viszont a ház így is komfortos és nagyon szeretünk itt lakni, még ha az is kellett hozzá, hogy a felújítás alatt fél évig jobb híján a békebeli pottyantós wc-t használjuk a kert végében, ami egy külön élmény volt… főleg télen. 😀 Ellenben el nem tudjátok képzelni, hogy mekkora boldogsággal tölti el az embert az, amikor végre bekerül az angol wc, van áram, melegvíz, vagy úgy egyáltalán csap és mosogató a konyhában, ahol addig mindig is lavórban mosogattak. Egy felújítás teljesen átalakítja az értékrendedet, és akkor jössz rá, hogy mennyire kényelmes életet élünk mi mindannyian, amikor a mindennapjaidat befolyásoló alapvető összkomfort elemek hosszabb időre eltűnnek. És mondom ezt úgy, hogy a felújítás közben nem a házban laktunk, csak ott töltöttük a napjainkat reggeltől estig, a felújításból adódóan koszosan és porosan, fürdési lehetőség nélkül.

A fáradtságos munkánknak köszönhetően aztán februárban beköltöztünk a házikóba, majd kezdetét is vette a Zsebifarm projekt, amit már oly régóta tervezgettünk. A házhoz ugyanis ólak, műhely, garázs és egyéb gazdasági épületek, helyiségek is tartoznak, így két héttel a költözést követően már megvettük az első 15 tyúkunkat és innentől kezdve aztán nem volt megállás a farm fejlesztését illetően.

Évek óta álmodoztunk a Zsebifarm létrehozásáról, még ha eredetileg Kocson is képzeltük el a projekt elindulását. Apropó, a kocsi állapotokról is ejtenék pár szót. Aki követi a blogot, az talán emlékszik, hogy eredetileg Kocson vettünk egy közel egy hektáros telket. Kocson az évek alatt lebontottuk a rajta álló 1800-as évekből származó házat, terepet rendeztünk, birkákat kezdtünk tartani a telken, továbbá megcsináltattuk a házunk tervrajzát és megkaptuk az összes engedélyt a ház építésére. Aztán kitört a gazdasági válság és megállt a projekt. Jelenleg kivárunk, ugyanis nem voltunk hajlandóak a kirobbanó 18%-os thm-es hitelekbe beleugrani, és amíg nem mennek vissza a hitelek 3-5%-osra, addig nem is fogunk semmit sem bevállalni, ugyanis nem akarjuk eladósítani magunkat… annyit nem ér az egész. A felújítás, a ház, amiben most élünk, és a gazdasági válság, ami megborította az egész ország gazdasági helyzetét viszont rávilágított arra, hogy átértékeljünk pár tényezőt a házunk terveit illetően. Pl, hogy marhára nincs szükségünk egy közel 250 nm-es házra, így a közeljövőben újratervezzük az egészet és ha majd kell, utólag építünk hozzá a már meglévő házhoz bizonyos elemeket. Inkább legyen egy kisebb házunk, de meg tudjuk valósítani, amit elterveztünk az otthonunkat és a farmunkat illetően, minthogy a nagyobb tervből ne legyen aztán semmi. Elvégre nem is kell egyszerre felépíteni mindent, hiszen itt van az egész élet csinosítani és kivitelezni a további részleteket. Persze nem tudom, hogy mit hoz a jövő, az is lehet, hogy olyan további gazdasági ellehetetlenítés jön, hogy végül B tervként maradunk itt Nagyigmándon, és építjük itt tovább az életünket, bármi lehet. Szerencsére ott tartunk, hogy egyik opció sem rossz, hiszen bármelyik is jön össze a végén, mindkét helyen jól érezzük majd magunkat. (Igmándon már most is)

A Zsebifarm tehát kocsi projekt volt eredetileg, de mivel közbe jött a nagyigmándi lehetőség, így el tudtuk kezdeni már itt is kipróbálni magunkat az állattartást illetően. A Zsebifarmot lehetne tanyának, vagy családi gazdaságnak is nevezni, mint ahogy oly sokan teszik, akik szintén hasonlóan gazdálkodnak, mint mi. Azért kezdtem a kis önellátó vidéki gazdasági projektünket farmként emlegetni, mert az állattartás mellett földjeink is vannak, amiből az egyik ráadásul pont a kert végén folytatódik, a többi pedig elszórtan van mindenfelé a közelben, sőt még a szénát is magunk termeljük meg az állatainknak a natura 2000-es besorolású legelőnkön. Néztétek régen a Smallville című sorozatot? Alapvetően Clark Kentről szólt, de a közeg, a farm hangulata, valahogy arra emlékeztet, amit mi csinálunk. 🙂

Igazán összetett és sokrétű munka ez, ahol minden feladat kapcsolódik egymáshoz, mindennap máshová kell szaladni, mindig hirtelen támad valami teendő, amit s.o.s-ben el kell végezni a földek és az állatok körül, ugyanakkor nagyon szabad életforma is egyben. Én tanítás mellett segítek be, amiben csak tudok, férjem viszont az agrár kutatómérnöki állását hagyta ott, hogy csak ezzel foglalkozhasson főállásban és mellette részt tudjon venni a gyermekei mindennapjaiban. Ugyanis a harmadik gyermekünk születése idején olyan feszített volt a német/francia vezetőség által támasztott munkatempó, hogy konkrétan a törvényileg kötelezően előírt gyermek születése utáni apáknak járó szabadságot sem akarták kiadni neki, ami elvileg pont azért van kitalálva, hogy az újszülöttel és a családdal apa is otthon lehessen a kezdetekben. Sőt, Luca várható születésének napjaiban még az ország másik felére küldözgették kiküldetésbe. Emlékszem, hogy mennyire ki voltam akadva emiatt, hiszen a baba érkezése egy annyira kiszámíthatatlan dolog, hogy bármikor sor kerülhet rá, ezek meg a szerb határnál lévő kísérleti parcellákhoz vezényelték a férjemet, amikor itthon lett volna a helye a mindenórás felesége és a gyerekei mellett. Még most is bosszantó rágondolni…szóval nem csoda, hogy Petinek elege lett. Mégis… ez a tapasztalat volt az, ami megadta a kezdőlöketet a földjeink bővítéséhez, és az önálló mezőgazdasági vállalkozás elindításához.

Peti az évek alatt olyan kapcsolatrendszert épített ki a helyi gazdákkal, ami nagyban megkönnyíti azt, hogy egy ilyen típusú gazdaságot működtetni tudjon az ember. Olyan ez, mint a termelői piac, csak itt szolgáltatásról beszélünk. Például nagyon drága lenne egy komplett gépparkot kiépíteni a földek műveléséhez, ezért a gazdák között megy a cserebere. Ha valakinek szüksége van egy gépre, akkor a helyiek szó nélkül kölcsönadják egymásnak, cserébe pedig vagy besegít a földmunkáknál az adott személy, vagy vetés után megmaradt vetőmagot ad cserébe, ha éppen arra van szükség, de mindenféle egyéb csere, vagy személyi segítség elő szokott fordulni egy adott problémát, vagy megoldandó feladatot illetően. Ha valakit felhívsz, hogy segítsen valamiben, még ha nem is tud az éppen aktuális dologban segíteni, akkor is megad vagy öt másik nevet és telefonszámot, akik viszont biztosan tudnak majd. Vagy pl. egy másik példa, ha a földeden vadkár keletkezik, akkor a helyi vadásztársaság természetben fizet. Ezért van a mélyhűtőnkben folyamatosan vadhús is, mert mindig kapunk ajándékba a vadásztársaságtól.
Szóval nekem többek között ezért is szimpatikus annyira ez az életforma, mert az emberek tényleg ismerik egymást és szó nélkül azonnal segítenek is bármiről legyen is szó.

No de lássuk csak, mi minden történt egy év alatt a Zsebifarmon:

• Februárban a költözéskor rögtön azzal kezdtük, hogy hoztunk magunkkal a házba egy néhány hetes kis kameruni bárányt, akit születése óta nevelgettünk cumisüvegből, mert az anyukája nem tudott gondoskodni róla. Ő itt lakott velünk a házban, aztán amint beköszöntött a jobb idő, kint kapott egy csinos kis helyet magának és hoztunk még a kocsi telekről további vele egykorú bárányokat, hogy ne legyen kint egyedül. Imádtam azt a bárányt, mindenhová követett, folyamatosan mondta a magáét, bújt, láb alatt volt, teljesen úgy viselkedett, mint egy kiskutya. 😀 Amikor végül eladtuk őt, csakis kiskedvencként voltam hajlandó oda adni bárkinek is. Így került egy nagyon szimpatikus lányhoz, aki háziállatként vigyázott rá tovább. A képek és videók alapján, amit küldött, nagyon jó sora lett. Furcsamód azért a mai napig hiányzik az a kis bégetős bestia. 🙂

• Első lépéseink közé tartozott még, hogy a gyerekek közreműködésével elkezdtük rendbe rakni az ólakat, kipucoltuk és kimeszeltük őket belülről. Érdekes volt látni, hogy a gyerekek azzal, hogy segíthettek, mennyire elkezdtek kinyílni és egyre inkább magukénak kezdték érezni a helyet, s ezt a szemléletet próbáltuk követni az év többi részében is velük kapcsolatban, de ezt az alábbiakban kifejtem még.

• Az ólak használhatóvá tétele után sorban érkezni kezdtek az állatok: először tyúkok, majd kameruni juhok, nyuszik, cicák, kutya, csirkék, kacsák, fürjek, és legutoljára 6 db kismalac.

• Vettünk keltetőgépet és megtanultunk tojást keltetni, aminek következtében rengeteg fürjünk és a tyúktojások mellett folyamatos fürjtojás utánpótlásunk van jelenleg is.

• Tél végén palántának való magokat ültettünk, palántákat neveltünk, palántáztunk, vetettünk, így lett egy kisebb konyhakertünk a mezőgazdasági növénytermesztés mellett. A kertészkedésbe már 2022-ben is belekóstoltunk a Kocson telepített magaságyásaink révén. 2023-ban a kocsi magaságyás projektet pihentettük, mert annyi teendőnk lett helyben a kerttel, a házzal és az állatokkal, hogy nem akartunk százfelé szakadni. Idén viszont valószínűsíthetően újra előkerülnek majd a magaságyások, mert az őszi rekordnagyságú töktermésünket látva támadt egy nagyon jó ötletünk, ami a kocsi közegbe pont beleillene.

• Megtanultunk különböző megtermesztett alapanyagokból befőzni és bodzaszörpöt készíteni, amihez mi magunk gyűjtöttük a bodzát a természetvédelmi területen lévő legelőnk szélén, így biztosítva, hogy tiszta forrásból származzon a növény.

És akkor most szeretnék mesélni arról, ami már a blog elindításakor vezérelt, és ami megvalósítandó célként a kezdetektől elhangzott a blog bemutatkozó szövegében. Ez pedig nem más, mint a gyermekeink természetközeli életvitelének biztosítása a vidékre költözés révén. A 2023-as évünk remek példa volt arra vonatkozóan, hogy hogyan is kell ezt csinálni és én annyira büszke vagyok arra, hogy ténylegesen elindultunk a pozitív példamutatás irányába.

Úgy gondolom, ez volt az első olyan év, amikor a gyermekeinknek valóban sikerült átadni a megfelelő életvezetési irányt és szemléletet. A költözésünktől fogva mindenbe bevontuk őket, amibe csak lehetett. Egész évben együtt ültettünk, kertészkedtünk, gazoltunk, locsoltunk, traktoroztunk, munkagépeztünk, állatokat etettünk, almoztunk, gondoztunk…a gyerekek minden tevékenységből kivették a részüket. És ami a legfontosabb, mindennap állatok vették körül őket, akiket szeretgethettek, simogathattak, kergethettek. Már most, 5 évesen megtanulták, hogy mi az a felelősség, milyen az, ha egy, vagy több állatról kell gondoskodniuk. Megtudták, milyen érzés az általuk megtermelt zöldséget és gyümölcsöt leszedni a kertben, amit ezáltal sokkal jobban megbecsülnek, mint a boltban vásárolt termékeket.

Nem győztük hangsúlyozni, hogy az éppen aktuális hús, vagy zöldség a saját munkánk gyümölcse, ami többek között arra is ösztönzött mindannyiunkat, hogy próbáljunk a legkevésbé pazarolni. Hogy minden asztalra került terméket igyekezzünk felhasználni és semmi ne vesszen kárba. Tudjátok…ha látod, hogy honnan jön az, amit végül megeszel, ha ismered az előtörténetét, tudod, hogy annak az állatnak milyen élete volt, mielőtt levágtad, akkor nem teheted meg, hogy ezt az életet semmibe vedd azáltal, hogy elpazarlod az ételt, amit az életének köszönhetően végül az asztalra teszünk. Egy szupermarketben vett hústermék esetében legtöbbször már az állat fajtáját sem tudnád visszakövetkeztetni a feldolgozott és becsomagolt termékből, ha nem lenne ráírva, s bele sem gondolsz, hogy az is egy állat volt egykor, ami valószínűleg extra rövid kis élete során még a napot sem láthatta soha. Ebből adódóan pedig kevésbé érdekel, ha a felvágott, amit vettél, esetleg megromlik a hűtődben, és minden mással ugyanígy vagy, aminek az előállításához nem volt közöd. Mondhatnánk úgy is, hogy nincs benne a lelked.

Az állattartásra visszatérve, a kedvenc szituációm ebben az évben az volt, amikor meghoztuk a két kiscicát a házhoz. Az egyik kisfiam első reakciója az volt, amikor meglátta őket: Ugye nem macskát hoztatok? Ő úgy gondolta, hogy nem szereti a macskákat, mivel a férjem sem szerette őket, és ez a szemlélet átragadt rá is. Aztán eltelt néhány óra, ami után a kisfiam már úgy nyilatkozott: „a macskák nem is olyanok, mint amilyennek gondolta őket, végül is cukik”…pár nappal később pedig már nem lehetett kivenni a macskákat a kezéből ,annyira megszerette őket.

De a legnagyobb kedvencem a férjem év végi mondata volt: „Hát…nem gondoltam volna, hogy én macskás típusú ember vagyok.” Ez egy olyan forradalmi kijelentés volt tőle, amit jól meg kell jegyezni, mert nem sok ilyen pálfordulás lesz még az élete során. Ugyanis ő tényleg ki nem állhatja a macskákat, haszontalan, lusta állatoknak tartja őket. Mióta azonban állatokat tartunk, egerek is vannak (na nem bent a házban), ami egy természetes dolog olyan helyen, ahol terményt tárolnak. A macskáink pedig nagyon szépen egerésznek. Nos, a férjem és a macskák együttes erővel, csapatmunkával szokták felkutatni és levadászni az egereket és a férjem olyan szinten hasznosnak találja őket emiatt, hogy a legkedvesebb állataivá váltak. Nem azt mondom, hogy innentől kezdve minden macskát szeretni fog, de legalább a mieinket megkedvelte és ez már haladás. 🙂
A fentiek jó példák tehát arra, hogy ilyen hozzáállásbeli változást tud okozni egy állat a háznál.

A 2023-as év tapasztalatai arra ösztönöztek bennünket, hogy 2024-ben még jobban és komolyabban csináljunk mindent. Az idei tervek a következők:

• 2023-ban az állattartást illetően nagyon szépen építkeztünk. Szárnyasok beszerzésétől kezdtük és év végére eljutottunk odáig, hogy malacok tartását is be mertük már vállalni, mondván, hogy fel tudjuk nevelni őket, hiszen megvan hozzá mindenünk, ami szükséges ehhez.. 2024-ben szeretném tovább folytatni ezt a tendenciát. Nagyon szeretnék olyan állatot tartani, amivel a tejet magunknak termeljük meg, ugyanis a tej az, amiből a legtöbbet veszünk a boltban. Így vagy kecskét (ket), vagy egy kisebb fajta tehenet szeretnék végre idén beszerezni. Ha pedig azzal is megbirkózunk, szerintem egy ló tartása sem lenne már akadály. Ez az egyik legfőbb vágyam, meglátjuk mikorra jön össze.

• Ami viszont ehhez szükséges, az a helyi tereprendezés. Át szeretnénk alakítani az ólakat, minden ólhoz külön kifutót tervezünk építeni. Az egész kerítést újra szeretnénk húzni, mert már eleve úgy jöttünk ide, hogy egymerő folt és lyuk volt az egész, ebből adódóan pedig mindenhol barikádok, toldások vannak. Ez az egyik olyan dolog, amit én képtelen vagyok elviselni.
  Tavaly már rengeteg limlomot elhordunk az udvarból, de még mindig rengeteg van. Idén kíméletlenül eltüntetünk mindent és rend lesz.
  
• Ki szeretnénk meszelni kívülről is az összes gazdasági épületet, kipótolni a kitört deszkákat azért, hogy egységesen nézzen ki az udvar.
  
• Idén nagyobb területen és átgondoltabban szeretnénk veteményest csinálni úgy, hogy a kutya se férhessen hozzá. Plusz szeretnénk egy üvegházat építeni, vagy legalább egy fóliasátrat felhúzni, hogy legyen melegházunk.

• A régi járda meg van repedezve, így egy teljesen új járdarendszert szeretnénk kiépíteni.

• Le szeretnénk festeni a bejárati ajtót és a villanyóraszekrényt, plusz az utcafronti kerítést és minden olyan felületet, ahol repedezett, lepattogzott a festék.

• Idén sok-sok virágot szeretnék ültetni., és egy normális kiülő/ sütögetőhely kialakítása sem lenne rossz. 🙂
  
  

Így állunk tehát most, ezek az idei tervek a ház és a farm körül. Hamarosan újra jelentkezem, addig is sikeres 2024-es évet kívánok mindenkinek! 🙂